Fish-Farm Horgásztó Zsennye

A Pinkai téli DOMOLYKÓ (k)!
Írta: fishfarm - Dátum: December 17 2012 09:28:22

A Pinkai téli DOMOLYKÓ (k)!

Sajnos megérkezett a tél. Sajnos annak, aki nem szereti és szerencsére annak, aki szereti a hideget , a havat, a jeget, a folyamatos öltözködést vetkőzést és mindent ami a téllel együtt jár.
Magam részéről erősen a „sajnos megérkezettek” sorába tartozom.
Sok pecás már akár több hónapja úgy október elejétől szegre akasztotta a horgászbotjait, pedig még ilyenkor is eredményesek lehetünk bizonyos halfajtákra.
Ha jól átgondolva és jó helyismerettel rendelkezve vágunk neki a horgászatnak és persze némi szerencse sem pártol el tőlünk akkor szívet melengető horgászatban lehet részünk.

...részletek

Teljes hír

Sokszor nagy dolog ilyenkor már pár darab aprócska halat is fogni, jó érzés hogy halas lett a kezünk, főleg ha nehéz terepen (természetes vízen ) járunk.
December tájt bizony már az éjszakai fagyok és a leesett hó is nehezíti a horgászatot.
Az idei télen sincs ez másként, december közepén Mikulás után, éjszaka – 10,-12 fokokat mutat a hőmérő, ami napközben sem kúszott - 3 fölé. A hó vastagsága is vagy 7-10 cm. Az időjárás jelentők az elkövetkező 2 napra, kemény hideg éjszakát de napközben plusz 1-2 fokot jósoltak szélmentesen. Tudtam úgy szervezni a teendőmet, hogy az egyik nap szabaddá váljon, így beterveztem a barangolást a cserkésző horgászatot, gyerekkorom egyik kedvenc patakjára a Pinkára.

Téli napokon ezen a patakon jobbára a célzott halak a domolykó, paduc és a bodorka lehet, ha a békés halakat vesszük üldözőbe. Igaz a domi, inkább a ragadozók közé tartozik, de kiválóan fogható csonti –pinki –kukorica –giliszta –csípett kenyérbél csalikkal is.
A menetfelszerelést is át kell gondolni, hisz nem mindegy mennyit málházunk magunkon a barangolós – kereső horgászat során. Untig elegendő ¾ kg készre lekevert etetőanyag, egy horog előkés doboz , horogszabadító, pár aprócikk (olló, fülkötő, sörétólmok stb) és természetesen a csalis doboz. A mai napon csak kizárólag csontit vittem magammal.
Mindezt egy olyan válltáskába érdemes beletenni, amit keresztül vethetünk a vállunkon, hogy a kezünk szabad maradjon. Ezt a napot a bolognai botozásra – úsztatós pecára szántam.

Régi, de kiváló minőségű 8 méteres LANCER bolognai botomat szereltem fel egy 2,5 grammos üreges antennájú úszómmal. (persze azért különböző nagyságú úszókkal előre felszerelt létrákat is raktam be , bármi történhet). A 8 méteres bot azért előnyösebb például a 6 méteresnél mert ha a helyzet úgy kívánja akkor 6-7 méterre is összetolható a hosszabb bot míg a 6 méteres csak 6 és nincs tovább. Márpedig ilyen letisztult átlátszó vízben nem lehet a víz szélére állni, nagyon óvatosan kell a leendő horgászhelyet megközelíteni, ha halat is akarunk látni, pláne megfogni. A halak sokkal érzékenyebbek a zajra, fényre télapó idején. Ez így is fog maradni március végéig amikor is remélhetőleg újra lesz ereje a napnak , elviszi a jeget és a havat, újra felébresztve a számomra oly kedves természetet. Alig várom, de hát …ez még nagyon messze van így december közepén.

A szereléken az úszónak azért kell üreges u.n. súlybírós antennával rendelkeznie, mert a mederfenéken úsztatott bukdácsolós csalit valaminek el kell bírnia, hogy állandóan ne látszatkapásokra akasszunk be. Az úszót ilyenkor maximum fél antennáig súlyozom, tehát nem túl érzékenyre. Horognak érdemes könnyű, öblös , de nem túl erőset választani. A könnyűsége egyértelmű , az öblösség a jól akadás miatt kell. Mivel patakon pecázunk és úsztatunk ezért sok különböző akadóval találkozik a csalink. Ezek lehetnek természetesek (különböző vastagságú faágak, levelek, növényi szárak) és természetellenesek ( hülye emberek által elszórt, vízbedobált különböző civilizációs hulladékok). Én már a 39 év horgászat alatt akasztottam mindent a t e s c o s zacskóktól a bakancson - gumicsizmán át a gondosan zsákba csomagolt műanyag doboz szeméten keresztül az ágy rugóig.

Ja, még ágyúgolyót nem fogtam ! Felsorolhatatlan az a sok kincs, amit szerencsétlen vizeink „termelnek”.
Szóval, ha sikerül ilyet megakasztani akkor erős húsú horognál ami nem hajlik ki, minimum előke szakadás lesz a vége. Rosszabb esetben a teljes szerelékünk odavész. Nyárom még csak - csak kiszedhető a 20 fokos vízből, de most a 2 fokos rohanó víznél…….
A vízparton meg fagyos kézzel szerelni, lássuk be nagyon macerás és nehéz, túl azon, hogy az értékes horgászidőnk jelentősen rövidül.
Ezért a Kamassan 511 es horogcsalád 16-18 as horgait használom ilyenkor. Ez kellően erős ahhoz, hogy még a 1-1,5 kg os halat is ki lehessen terelni a mederből ( bár így lenne), a kisebbeket ki lehessen emelgetni és a nem kívánt akadás esetén viszont kihajlik általában előke szakadás nélkül. Egy jó minőségű 0,10 es előke már kihajtja ezt az öblös horgot. A horog anyagának kiválóságát mutatja, hogy könnyedén visszahajlítható az eredeti formára akár 6- 8 szor is anélkül hogy eltörne. Igaz a visszahajtott horog veszít erejéből, de így is elégséges ezekhez a halakhoz pláne úgy, hogy a bolognai botok hajlékonysága rásegít a hal fárasztásakor.

A főólmozást el kell választani a jelzőtől úgy 20 cm re, mert így a szerelékünk érzékenyebb lesz. A sodratós úsztatásnak az egyik lényege hogy sokszor a jelző ólom is lekerül a mederfenékre, mint egy stabilizálja a csalinkat + lassítja a szerelék mozgását. Ezért is fontos a súlybírós antenna , mert egy tömör műanyag antennás úszóval ezt lehetetlen kivitelezni.
Minden apróság nagyon fontos a szerelék jó összhangja érdekében, hogy sikeresek lehessünk.
Főzsinórnak a 0,14 es elegendő, vastagabb túlságosan sok (jobban belekap a víz és a szél) , a vékonyabb meg könnyen szakadhat ami állandó szerelést igényel és sok bosszúsággal jár.
A Cralussó magyar márka szerelék zsinórjait (General-Prestige és az előke Prestige) használom ilyen célra. Még nem csalódtam bennük, olyan vastagok ami a tekercsre rá van írva, kellően erősek , lágyak, egyszóval megbízhatóak.
Csalinak jobb híján most 2-3 szem csontit használtam.

Az etető anyagnak egy erősen fűszeres illatú és aromájú, Lantos Jani barátom feeder Chilis Spicey –t választottam. Erről az etetőanyagról tudni kell hogy kellően sok vizet szív magába azaz elég nehéz és a kezünktől függ mennyire tapad. Így könnyen be tudjuk állítani a bedobandó apró gombóc állagát és az intenzív aromája a közelből garantáltan odarántja a halat a csalink közelébe. A piros színével sem hat riasztóan ebben a teljesen átlátszó vízben, de mégis elüt valamennyire a mederszínétől azaz felhívja magára a figyelmet.
Minden kész, bepakolás a kocsiba és irány a Pinka.
A malomárkokat (van a Pinkán bőven ) most szándékosan kihagytam, ott könnyebb a hal fogás, inkább növeltem a nehézségeket a szabad szakaszok megcélozásával. Az első helyszínnek a Felsőcsatári malom feletti mélyebb részét választottam. Aki járt már arra tudja milyen vadregényes kis vas megyei szurdokon kell keresztül sétálni az ide látogatóknak.

Valamikor amikor még határsávnak számított ez a rész, hihetetlen mennyiségű és fajtájú halat rejtett a kanyargó gyors folyású Pinka. Itt lépi át legelőször az országhatárunkat a patak, itt van az első „magyar” duzzasztója ami osztrák kézbe van (ez is megérne egy misét).
Természetesen mindenhová ki írta osztrák sógorunk, hogy magánterület és stb. Ezzel nem is lenne baj, de a magyar törvények szerint a természetes vizek vízpartja bizonyos méterig nem lehet magánterület, mert nem elidegeníthető ! Na ezt a szót értse meg a sógor. Tehát azon szabadon sétálhatunk , horgászhatunk. Azt nem zárhatja le senki határos telektulajdonos sem. Na mindegy , horgászni jöttünk. Haladok a szurdok lábánál, nagyon vigyázni kell mert a lábnak kevés hely marad általában hogy stabilan lehessen beljebb kapaszkodni a hegy gyomrába. Ráadásul havas, síkos, alattam pedig pár méteres sziklás „szakadék”. Jó kis móka lenne menetfelszereléssel a nyakamban, kezemben összetörni magamat. Ilyenkor maximum 1-1 őzikével találkozni erre felé. Horgász már nyáron sem nagyon járja a haltalansága miatt, nem még télen. Eléggé magára lenne utalva az ember komolyabb baj esetén.
Odaértem a bukó fenékhez, ahol a mellékág keletkezik. Itt balra kanyarodva sétálok felfelé még a patakon, amikor ránézve a vízre látom, hogy kopog a teteje.
Na ez jó, bemálháztam ide a kocsitól vagy 2 km re és kopog. Nézegetem a partot, megkopogtatom a jeget, mint télapó a gyermekek ablakát mikuláskor és érzékelem nem 1 cm es a jég inkább 4-5!

Hát tényleg kemény éjszakák voltak az elmúlt napokban.
Itt jó eséllyel foghattam volna apró bodorkákat. Ezen a részen fogtam még anno azóta is tartó sügér rekordomat, egy 31 és 33 cm-set. A súlyukat 1,5 kg körülire taksáltam. Akkor még állt a fahíd amin katonák őrködtek, őrizték hazánkat a betolakodó imperialistáktól , nyugatról!!- mondaná szegény megboldogult HOFI GÉZA ..
Felmutattam a haver határőröknek és visszapottyantottam mindkét sügeret a 3 méteres vízbe.
Na ilyen sem lesz már mostanában. Akkor még híres volt a nagy pontyairól is ez a rész, nem beszélve a temérdek paduc és domolykóról. Pisztrángot a malom alatt akkor fogtam amikor akartam körforgó Rublex villantóimmal. Persze az is igaz, ekkor még nem lehetett csak úgy látogatni a határ patakocskát. Külön határvízi - határsávi engedélyre volt szükség , amit nagyon nehéz volt beszerezni és keveseknek sikerült. Én is a sport miatt tehettem rá szert szerencsémre, így legalább a régi Pinka megvan az emlékezetemben. Úgy is az hajt már csak ki a partjára, az emlékek a barangolás, a régi élmények.
Vettem pár levegőt és újraterveztem a napom. Na most mi is légyen ?
Vissza fel a hátamra a cucc, kezembe a bot és vissza.

A bukónál megálltam, újra le a cucc és gondoltam megpróbálom, finoman hátha valami halacskát kiimádkozok a fortyogó, de nem túl mély ( 60-70cm ) „teknőből”.
Ide nagy volt a 2,5 gr úszó de nem szereltem át mert tudtam sokat úgy sem időzök, sok halat nem tud adni a mellékág. Így is lett, tettem ide, tettem oda a csalit , kapás nélkül 20 perc múlva már jöttem kifelé.
Kiértem a mellékág befolyóhoz ahol újra magába fogadja a főütőért a mellékágat. Itt mindig szoktam látni apróbb domikat, gondoltam rejtőzködve megpróbálom. Totál átlátszó víz és mégsem láttam a domb mögül kidugva a szememet 1 db halat sem. A vízmélység sem több mint 60-70 cm a legmélyebb pontján sem ennek a „gödörnek”.
Na mindegy , próba hisz ezért jöttem. Csalizás + 6 méterbe kihúztam a botot (az ágak miatt nem lehetett jobban) és beeresztettem a vízbe. Etetés itt felesleges , mivel 6-8 n.méteren lehet a hal ha van, érkező pedig itt a hely adottsága miatt nem lehetséges.
Nem kellett 1 perc az első domim kint volt a parton. 12 dkg körüli példány.
Hol volt, ? nem is láttam. Érdekesek a halak, a testszínük mindig alkalmazkodik a meder színéhez az időszakoknak megfelelően. Szinte láthatatlanokká válnak.

Követte még vagy 5 társa kisebb méretekben. Ezután elfogytak a kapások, mutatván ennyi volt itt, nincs tovább. Betettem őket a vizes vödrömbe, mert szerettem volna őket fotóvégre kapni majd az össz halat, mielőtt visszaengedem őket. Tudni kell a dominak méret és mennyiség korlátozása is van szerencsére, tehát elvileg nem tarthattam volna meg őket egy össznépi fotózásra sem, de vállalom.

Gondosan ügyelve a csemetékre, a legkedvesebb halamra a Domolykóra indultam a csatári műhídhoz. Ott is van 1-2 jobb kanyar ahol a halak áttelelnek. Jó dzsindzsás, ez sem gaztalanított rész, alig lehet a patak jobb partján odavergődni a vízhez.
Itt is kipróbáltam, semmi-hal nélkül megúsztam a rászánt 20 percet. Ennyi idő bőségesen elég 1-1 helyen ilyenkor, ha nem jelentkezik rá hal akkor lehet tovább menni, nem érdemes időzni. A Domolykó azon halak közé tartozik aki a legelőször veszi észre az elemózsiát, legelőször jelentkezik a horgon általában ha van a környéken.
Vízcsere a csemetéknek, majd beültem a kocsiba, irány Keresztes.
Bekanyarodtam a faluba és átmentem a Pinka hídon.
A híd mellett a buszmegállót rendesen feldíszítették az itt lakók már karácsonyra.
Berendezték a teljes betlehemet. Úgy ahogy kell, az összes szereplővel, szalmával. Őrzik a hagyományt, hiába az ünnepi hangulat….
A hídról lenézve nem láttam halat , de a másik helyen sem láttam és mégis…
Ezt a részt a malomárkon kívül végig pásztáztam úgy 50 méterenként.
Sikerült is fognom egy banda nagy domit ami 35 dkg ot nyomhatott kb.
Mint később kiderült ő volt a király a „félszeműek” között. Jó erőben volt, hajolt a 8 méteres karbon.

Érdekes volt, a mélyebb lassabb folyású részeken nem tudtam halat fogni. A hal kizárólag a viszonylag gyors folyású nem túl mély részeken tartózkodott. Még a bodorka is, mert sikerült abból is néhány példányt fognom. Mi az oka annak hogy a halak nem a nyugodtabb limányosabb , mélyebb részeken tartózkodnak télen? – amikor minden csepp energiára szükségük van a zimankós hosszú tél átvészelésére. Jó kérdés, de még hal nem voltam.

Az előke hosszúságot rövidítenem kellett, mert 60 cm es vízen nem lehet túl hosszú előkével eregetni mert könnyen elakad. Vissza kellett vennem 20 –ra. A jelzőt is többségébe letettem és még így is a halak szájszélében landolt a pici horog. Cserélgettem azt is 16-18, de nem reagált rá másként a hal. Köztudottan a domi nem túlságosan érzékeny a horog nagyságra egy bizonyos pontig. Mohón ette az etetőanyagomat, öklendezve fel horogszabadításkor.
Jó volt látni amikor megtaláltam a bandát egymást érték a kapások.
Közben kémleltem az eget, de 1 alkalommal sem láttam az égen a védtelen halakat irtó kormoránt. Az elmúlt években nem tudtam úgy kimenni a Pinka partjára , ne lássak 4-8 fős csapatokban szálló kormorán hordát. Hajtottam fel vízről is ezt a mohó fékezhetetlen étvágyú madarat. Hihetetlen károkat okoz egész Európában, eredetileg a tengerről behúzódó halfaló madár. A féktelen tengeri halászat miatt megfogyatkozott tengeri halállomány ritkulás miatt szállta meg a tengerekhez képest kis vízmélységgel rendelkező édesvizeinket, okozva euró milliós károkat.

Sajnos, azzal hogy a Pinkát már nem jellemzően veszi górcső alá az is, azt bizonyítja nincs sok minden keresnivalója ebben a sebes folyású, tisztavizű hegyi patakban.
Pici halakra nincs értelme vadásznia , több energiába kerül a pici zsákmány elejtése, mint a sikeres vadászatért járó nyeremény, a hal.
A másik halgyilkos a Vidra. A nyomaival már itt – ott sajnos találkozni lehet, de nem annyival mint 4-5 éve. Az élővilág csodálatos, az adott terület eltartó képességét minden állat és növényfaj hamar belövi és alkalmazkodik hozzá rövid időn belül.
Ránéztem a telefonom órájára, már 15 óra 55 volt. A nap is csak a fák között mutatta erőtlen szárnyait. Hűlt az idő a bot gyűrűibe kezdett belefagyni a zsinór által felhordott patakvíz.

Fényképeszkedni is kellett a halakkal még világosban. Egy tisztességben megöregedett horgász barátom Wöller Béla bácsi helyei egyikén fotóztam le az elejtett halakat , halacskákat és ott is engedtem őket vissza. Büszke vagyok arra hogy Béla bácsi mint élő és a mai napig is horgászó vasi legendának a barátja lehetek.
Ha van időm és a Szombathelyi csótó környékén van dolgom, mindig fürkészem szemeimmel, hátha megpillantom és üdvözölhetem a remek sporthorgászt. Válthatok vele néhány szót, megkérdezem mit fogott, hogy van, mi újság .
A Pinkát már nagyon ritkán járja, busszal és gyalog nehéz a megközelítése ilyen korban, bár Béla bátyám most is fiatalos. Sokan példát vehetnének róla minden téren.

A 31 megfogott hal szabadon engedése után összepakoltam és elindultam haza felé.
A kocsiba bepakoltam egy 5 literes műanyag német feliratú kannát, aminek a tetejét letekerve valamilyen nagyon erős vegyszer – ragasztós szaga ütötte meg az orromat.

Másnap reggel a veszélyes hulladék telepen kezdtem vele. Ha az a vízbe kerül (legalább le volt zárva, úgy dobta ki a vízpartra a volt tulajdonosa ) …bele se gondolok. Az úton már 3 éves (úr isten már 3 !)

Anna lányom járt az eszembe, tudtam hogy vár…mit fogtál apa ? megmutatod ? – persze és a fotógépet már mutattam is neki a sikoltozása közben. Hát ilyenek a gyerekek. Még le sem vetkőztem olyan hamar lerohant ez a csöppség. Egy jó fröccs után már azon járt az eszem mikor fogom a közeljövőben megismételni a látogatást, de most onnan folytatom lefelé ahol ma abba hagytam , szeretett patakomon a PINKÁN .
Értékelni, helyén kezelni kell az apróságokat is így 2012 decemberében egy vad vízen . Soha rosszabbat senkinek !
Kellemes családozást minden sporthorgásznak és családjának az év hátralévő napjaira.

levi