Fenn és lenn!
Írta: fishfarm - Dátum: May 11 2012 07:26:18
„A horgászversenyek világa egy sok összetevős matematikai egyenlet. Aki legrövidebb idő alatt tudja megoldani a legtöbb képletet, az nyeri a versenyt!”
Sosem voltam jó matekból, de kisgyerekkorom óta horgászok. Így tehát nem a velem született adottságok, mint inkább a tapasztalat az ami engem és a hozzám közeli ismerősöket a jó eredményhez segíti. A fenti idézetet is csak úgy raboltam. Valamelyik nagy kaliberű nagynevű versenyzőnk szájából hangzott el....
...részletek
Teljes hír
Fenn és lenn!
„A horgászversenyek világa egy sok összetevős matematikai egyenlet. Aki legrövidebb idő alatt tudja megoldani a legtöbb képletet, az nyeri a versenyt!”
Sosem voltam jó matekból, de kisgyerekkorom óta horgászok. Így tehát nem a velem született adottságok, mint inkább a tapasztalat az ami engem és a hozzám közeli ismerősöket a jó eredményhez segíti. A fenti idézetet is csak úgy raboltam. Valamelyik nagy kaliberű nagynevű versenyzőnk szájából hangzott el.
Hamarosan megértitek a bevezetőm lényegét, de ezt most tegyük kissé félre!
Egy olyan horgászatról írok, ami az országban szerintem csak egy helyen lehetséges legjobb ismereteim szerint! Ez Pedig a ZSENNYEI NAGY TÓ!
Bizony, csupa nagy „bötűvel”, hiszen ezt érdemli a víz!
Ezen a tavon azért szeretek versenyezni, mert nem azon kell gondolkodnom, hogy vajon van-e előttem hal vagy nincs, hanem azon hogy miképp lehetne minél több halat fogni!
Ez a tavaszi 24órás feederversenyen is így volt.
Szerencsére a társam, Zsolti jól sorsolt, az égiek áldják továbbra is a kezét, tehát az első 12 órát a versenypálya legfelső helyéről, a szélen töltöttük. Bár eleinte ott sem volt egyszerű halat fogni, de az első etapot Zsolti a szokásos intenzív zöld etetőanyagával és hosszú pontos dobásaival nagyon jól megoldotta, szektor egy!
Én viszont az első körben csak figyeltem! Próbáltam leszűrni, hogy rajtunk kívül ki fogja legtöbb halat és azt, hogy csinálja.
A Szúnyog horgászboltosok technikája érdemelt kiemelkedő figyelmet akik kettővel arrébb horgásztak és látszólag sikeresen! Ők a harminc-negyven méteres távot próbálgatták.
Ezen vérszemet kapva, kihasználva a versenyszabályok nyitottságát, ami nagyfokú kreativitást biztosít, tehát, hogy nincs etetőanyag limit, gyorsan lekevertem egy nagy adag magos, csemi-kukis, pelletes anyagot a szél miatt kellően betapasztva az egészet!
Elkezdtem lőni! De nem horgásztunk rá.
Mikor rám került a következő három óra, még mindig a benti (80-90m) horgászatot erőltettem, de közben már kintről is tudtam halat zsákmányolni! Nem baj, lőttem!
A szektor egyhez engem is hozzá segített az erős atraktorokkal ellátott etetőanyag, ami csupa természetes koncentrátumot tartalmaz és ideális körülmények közt mágnesként vonzza a pontyokat, de abból is inkább a két kiló felettieket. Eredmény: szektor egy!
Délután! Ismét Zsolt a soros! Jó kezdés, erős visszaesés, míg a többiek a 9 fős szektorban egyre inkább sejtik a halfogás titkát! A déli szél olyan két-három óra körül a tavon már elhagyja az élénk jelzőt, szerintem viharossá fokozódik. A benti pontos horgászatot ezzel lehetetlenné téve. Az áramlatok is felerősödnek a tóban, szinte folyóvá változtatva némely részeket! Etetek kintre! Már a második vödörrel!
Látványosan romlik a halfogás mindenkinél, a nagy szél miatt. Nálunk is, Zsolti örül a szektor kettőnek is!
Aztán jövök én!
Ha addig élek is meg fogom próbálni mit lehet fogni 40méteren! Ha már beetettem ennyi kaját csak nem megyek úgy innét el, hogy egy kárászt ne csípjek rajt! Dudaszó, csere!
A párom örömmel ugrik fel és mérlegel, én pedig csalizok.
A mérlegelők odébb állnak, bedobok rövidre. A zsinórt próbálom elsüllyeszteni, mikor valami fura földöntúli erő próbálja kicsavarni a kezemből a botot! Mi vaaan?? Mi ez?? Szerencsére pillanatok alatt reagálok, emelem a botot és már fárasztom a halat! Társam épp visszanéz, segítsek? Hagyjad, még eltart egy darabig! De bízva a szerelékem erejében, erőteljesen fárasztok és pár perc alatt a szákban egy kettes ponty!
Visszadobom a szerléket, leteszem a botot, de zsinór ismét nem süllyed be, újabb hal hamarosan a szákba! A társ visszanéz, miért nem szólsz, hogy segítsek?? Haver! Ez már a második!! Értetlen tekintet! J Majd hihetetlen három óra következik, folyamatos, megállás nélküli halfogással. A legnagyobb ponty kb 6kg-os volt, de jöttek keszegek és kárászok is, majd a mérleg 52kg fölött állt meg! Szektor egy!
Elképesztő jó érzés kerített hatalmába!
Éjszaka rosszul aludtam, mert magasról lehet nagyot esni, szokták mondani és én bizony mostanában túl jól szerepeltem. Azt is tudtam, hogy a másnapi helyünk nem fenékig tejfel, főleg ismerve az előző napi eredményeket.
A félelmeim beigazolódtak, A versenyen mindenhol nagyon jól felkészült emberek horgásztak, de hátsó kavicsos szektorba tette a SORS az előző nap legjobbjait!
Ezt bizony az én kezem húzta, s bántam is rendesen! :)
Mellettünk egyik oldalon a Titi-Roli páros, másik oldalról a Szúnyog horgászboltosok. Míg az egyik csapat nagyhal, a másik apróhal specialista(de lehet hogy tévedek)!
A „kavicsoson” a szél oldalról fújt, de ahol a horgaink voltak ott már hátulról érte a tavat.
Mi nem közvetlen a sziget mellett, hanem a 3. stégen ültünk. A víz nem túl mély, erősen sodort a viharos időben. Itt is etetéssel kezdtünk, majd két fordulón keresztül csúzliztunk is rendesen, de halat azt csak elvétve bírtunk fogni. Ez szépen meg is látszott a szektor eredményünkön is, hisz ezen a napon 8+8+9+6 pontot sikerült begyűjteni! Több katicabogár sírógörcsöt kapott pontjaink láttán az irigységtől! :)
Ebből az látszik, hogy a társammal jóban rosszban összetartunk és, hogy nagyon hasonló etetőanyagokkal dolgozunk és hogy valamit mindketten nagyon elrontottunk!
A tanulságot mindig le kell szűrni, az utólagos beszélgetések segítettek ehhez hozzá, és amit megfigyeltem.
Így áll össze a kép:
Mivel a halak nagy része a versenypályán volt ebben az időben, illetve az intenzív versenyzés is odaszoktatta őket, kevés maradt hátul. Ezt a keveset pedig csak folyamatos és pontos etetéssel lehetett összerántani. A csúzli 70m-nél minden csak nem pontos! Ellenben egy ki klipszelt etetőbot már az tud lenni! Persze ehhez úgy kellett összeállítani a felszerelést, hogy a keszeget és a 8 as pontyot egyaránt ki lehessen venni vele!
Az etetőanyagnál fontos volt, hogy nehéz, kissé tapadós legyen, nem annyira a minőség, inkább a mennyiség volt fontos! Mindehhez nagyon nem volt mindegy, hogy a pálya melyik részén ül az ember, mert valószínűleg a halsűrűség is változott a nap során a helyek előtt.
A horgászatról talán ennyi! Meg a sok összetevős egyenletekről is! Azt hiszem most elégséges került az ellenőrzőmbe!
Viszont miután mentálisan kissé feloszlottunk a társammal, tehát nem kellett folyton halat meregetni, megismertem a versenyzésnek azt az oldalát is, mikor lehet ismerkedni, barátkozni, beszélgetni a többiekkel. Mert eddig ez mindig csak szünetekre és a mérlegelés idejére tevődött. Most volt idő mindenre! J De azért eztán inkább továbbra is maradnék a hagyományos, Zsennyei verseny közben élcelődős, szünetben bratyizós stílusnál!!
Az úszós 24 órásra pedig azt kívánom, hogy ugyanúgy fáradjon el a csuklójuk a sok fárasztástól mint nekem az első napon!
Binder Zoltán