Cralusso hétvége Zsennyén, ahogy én megéltem, és túléltem
Írta: fishfarm - Dátum: Július 22 2015 12:54:23
Cralusso hétvége Zsennyén, ahogy én megéltem, és túléltem
A Cralusso minden évben megrendezi már-már hagyományosnak mondható hétvégéjét a Zsennyei horgásztavon, ahol a szombati nap a feederes versenyzőké, míg a vasárnap a matchbotos horgászoké a terep.
Ez a hétvége is alkalmat teremtett a Cralusso termékek használóinak arra, hogy tapasztalataikat, észrevételeiket megosszák a „feltalálóval”, Králik Karcsival.
.....Részletek
Teljes hír
Cralusso hétvége Zsennyén, ahogy én megéltem, és túléltem
A Cralusso minden évben megrendezi már-már hagyományosnak mondható hétvégéjét a Zsennyei horgásztavon, ahol a szombati nap a feederes versenyzőké, míg a vasárnap a matchbotos horgászoké a terep.
Ez a hétvége is alkalmat teremtett a Cralusso termékek használóinak arra, hogy tapasztalataikat, észrevételeiket megosszák a „feltalálóval”, Králik Karcsival. Szóba kerültek a jövőbeli fejlesztések, a srácok által javasolt módosítások, esetleges új irányvonalak megvitatása, de természetesen a horgászaté volt a főszerep ezen a hétvégén is.
Jómagam is rajthoz álltam ezen a két napos versenyen, mind a feederes, mind pedig a matchbotos mezőnyben, és ismét megállapítottam, hogy jó társaságban repül az idő, és azt, hogy a zsennyei halak abnormálisan erősek, és bizony vannak területek, ahol még fejlődnöm kell. Újból rengeteg tanulsággal szolgált számomra ez a hétvége, amiért kifejezetten szeretek versenyezni.
Már csak egy jó rakós botos versenyen szeretném majd kipróbálni magam itt, de addig elkezdem az erőnléti edzéseket, mert bizony vasárnap, délutánra elfogytam.
Korábban már volt szerencsém részt venni itt egy versenyen, így már volt némi fogalmam a halakról, a vízről, így kicsit céltudatosabban készülődhettem. Azért írom, hogy csak fogalmam lehetett, mert ahhoz hogy teljes biztonsággal tudjam, mit kell itt horgászni, sok-sok versenyre van még szükségem, bár gyanítom, még ekkor sem lehetek a tudás Szent Gráljának a birtokában.
Ami az előkéket illeti, a legfinomabb is 10-es Chinuból és 0,20-as zsinórból kötődött, és az orsómról is lekerültek erre a hétvégére a 0,18-as damilok. Az új feederes szabály értelmében, mely szerint a fonott előke használata tilos, még 0,25-ös fluorokarbon előkéből is kötöttem methodozáshoz rövid előkét. Bevallom, hogy mikor olvastam a tilalom bevezetését, kicsit megijedtem, arra gondolva, hogy ezeket a brutális jószágokat hogyan tudom majd monofil előkével partra vontatni, de beszélve néhány barátommal, megnyugtattak többen is, hogy ők egyáltalán nem használnak fonottat a methodozáshoz, így nincsen miért aggódnom.
A biztonság kedvéért azért beszereztem belső gumizású Preston kosarakat, amelyek egyébként jól működtek 5 kg-os halakig. A nagyobb darab kitépte a kosárból a gumit, mintha ott se lett volna. A matchbotos kupára a 16 gramms maximális úszóméretet feloldották, de ettől függetlenül maradtam a 16 grammos Arrow wagglernél, amit csúszóra szereltem, és a 14 grammos Pro Slidernél, amiből legközelebb a szél miatt lehet kelleni fog egy 16 grammos is. Az orsóimra 0,22-es damilokat csévéltem, emlékezve arra, hogy első alkalommal hogyan vicceltek meg a pontyok. Botokból is szigorítottam kicsit, úgy éreztem, tehetségemhez mérten, felkészültem a megmérettetésre.
Péntek délután érkezett meg Karcsi, hogy bepakolva a felszerelésemet egy autóval vágjunk neki a hosszú útnak. Látva a cuccom, sokkot kapott, mert etetőanyagból és kukoricából két kartonnal készültem, ami még kevésnek is bizonyult. Később belátta, hogy nem túlzott ez a mennyiség, sőt, még vennem is kellett 6 kiló tápot a büfénél. Ügyesen belogisztikáztuk a felszerelésemet az autóba, és a péntek délutáni erős autópálya forgalomban elindultunk. Becsatlakozott még később Vadkerti Sanyi és Bereczki Pisti is, így négy fősre duzzadt Cralusso Kommandónk megállíthatatlanul robogott Zsennyére.
Megérkezésünk után gyors fröccsözés, és éjfélbe hajló beszélgetés vette kezdetét, megalapozva a másnapi korán kelést. Levi szerint a halak a korábbi versenyek tapasztalatából kiindulva, a felszín közelében lesznek, vagy oda könnyen felcsalhatók, ami a feederes pecát esetleg megnehezíti, hiszen az extrém hosszú előkés vízközti peca nem egyszerű mutatvány, de matchboton akár parádés is lehet.
Éjszaka én személy szerint remekül aludtam, a többiek nem vették elég komolyan a figyelmeztetésemet, hogy öt percük van elaludni, így kénytelenek voltak medve brummogásra elaludni. Én szóltam! :)
A feederes horgászatra kora reggel kezdtük meg a felkészülést. Bekevertem a megszokott, bevált methodos keverékemet, és csúzlizni valóra is futotta még, hátha a hely adta lehetőséggel élve közelre is kicsalhatók a halak. A sorsolás most is flottul zajlott, én csodálom a szervezőket, hogy tudják kezelni a kiemelt helyek kiemeltebbikjeit is, és nem zavarodnak bele a dologba. Nekem a saját két helyemet is nehéz követni, bár hagyományosan most is sikerült úgy sorsolnom, hogy ne kelljen sokat pakolnom a délutáni fordulóra. Szerencsére olyan szektorba kerültem délelőtt, ahol nem igazán volt kiemelt hely. Egyenletes mély szakasz, ahol vagy kiáll a hal a mélybe, vagy feljön víz közé, vagy be kell hajigálni a bánatos messzeségbe. Legalább is ezt az instrukciót kaptam a vizet jól ismerő cimboráktól.
A horgászhely felmérése során 70 méterre egy a többihez képest sekélyebb részt véltem felfedezni, ahol 3 max. 4-es víz lehetett, szemben a másutt mért 5-ös - 6-os mélységgel. Tapasztalataim szerint, amit igaz más bányatavakon szereztem, ebbe a mélységbe még le lehet húzni a halat, így ezt a távot vettem célba. Amennyire lehetett pontosan horgásztam, aminek meg is lett az eredménye, 6 pontyot sikerült maradásra bírnom, igaz az utolsó óra a közelgő vihar miatt csendesebb volt. Hogy mennyire nem szabad egy versenyt még az utolsó pillanatokban sem feladni, arra „kicsi” Alex példája szolgált bizonyságul. Barátom a verseny ideje alatt mindössze kettő darab kárászt zsákmányolt, majd az utolsó 10 percben ütött meg egy 12 kg-os pikkelyest, amit mindössze 3 perc alatt kikormányozott a vízből. Csupán az utolsó órában vízközti szerelékkel bemákolt balinom 1 kg-ja biztosította számomra az elsőséget. (Szegény balint szerintem fejbe dobtam, mert a becsapódás pillanatában rabolt rá a kukoricára.)
A délutáni fordulót egy frissítő zápor enyhítette, de csak kis ideig. A kánikula aratott tovább. Nem ment egyszerűen a halfogás, pedig maradtam a szektoromban, csak két hellyel ültem arrébb. A hetvenes táv itt is adott gyorsan 3 halat, majd csend következett. Makacsul kitartottam, ami hiba volt. A szomszédok kezdtek szépen felzárkózni, ráadásul igen sok halat vesztettek, ami azt jelentette, hogy ha nem találok ki valamit, lemaradok, mint a borra való. A közeli etetésemre is rápróbáltam, de 20 perc tétlenség után feladtam. Nem lévén más választásom, egy erősebb bottal felgyűrtem az ingem ujját, és bementem cirka 100 méterre. Innen tudtam még 2 pontyot kihúzni, ami újból egyest ért. Kellet is a pont, mert a végelszámolásnál kiderült, hogy sok három pontot gyűjtött versenyzőtársam volt, akik között fogott súllyal bizony igen lemaradtam volna, ha például nincs az a balin az első fordulóban. Versenyen azonban nincsen HA, így a két egyesemmel sikerült, amire nem is számítottam, de nagyon örültem neki. Elfáradva, totál leizzadva pihegtem a verseny végén. A folyadék veszteséget 3 fél literes fröccsel tudtam csak pótolni, meg a hozzá csapódó kisfröccsökkel, és a finom brassói is jól esett, amit még kevés „Aluflokkos” sültekkel is le kellett fojtani, így a röfögős vadkan újból ellátogatott a faházba, bár én ebből sem hallottam semmit, mert aludtam.
Kora reggel már újból zúgtak a fúrók, amelyek nélkül ekkora mennyiséget bekeverni szinte képtelenség. A matchbotos fordulóra sokan vízközti pecával készültek, amihez számomra elképesztő mennyiségű kaját kevertek. A 14-20 kg száraz kaja bekeverése itt nem extra. A sorsolásra újból nem panaszkodhattam, mert nem kellett sokat pakolnom, ráadásul délutánra egy kiemelt hely is jutott. Más kérdés, hogy pont ezt rontottam el, de erről mindjárt bővebben. Délelőtt a szektoromban Levi indított erősen, vízközti pecával sok nagytestűt akasztott, „ű maga, egyedül”, és elegendőt tudott közülük megszákolni is, hogy hozza a szektort. Én a csúszó úszóval horgászva kettesre futottam be, aminek nagyon örültem, mert ettől függetlenül is élvezetes pecában volt részem.
A vízből kiboruló, majd elsüvítő waggler látványa nekem mindennél többet ér. Szerencsére tanulva a legutóbbi versenyből, már kellően erős bottal és szerelékkel vágtam neki a meccsnek. Délutánra kicsit már elfáradtam mind szellemileg, mind fizikailag. Szomszédom Bognár Gyuszi vízközti pecával gyors egymás utánban fogott pár szép pontyot, ami engem is arra sarkallt, hogy menjek be én is utána. Mármint nem Gyuszit húzták be a pontyok, ami zsennyén egyébként simán megtörténhetne, hanem a távolabbi területekre mentem be én is.
A kajám azonban nem kifejezetten erre a stílusra lett összeállítva, és a szerelékem sem volt szerintem teljesen jól összerakva, ennek ellenére akasztgattam én is böszme jószágokat, amelyek közül keveset tudtam megfogni. Sok lemaradásom, szák előtt elmenő halam volt, ami idegileg felőrölt. Pontatlanná váltam, és nem koncentráltan, hanem dekoncentráltan horgásztam. Ráadásul Gyuszi állandóan csörömpölt a bottal, amit a pontyok akartak feszt kirántani a tartóból, és hiába kértem, hogy fejezze be a horgászatot, vagy legalább horgot ne kössön már fel, nem hallgatott rám. Vigyorogva fárasztott tovább.
Kész voltam, mint a matek házi. Minden csúzlim elszakadt, már csak egy maradt, mint a hegylakóban. Feladtam a vízközti pecát, és bementem slider-rel. a jó ideje folyamatosan etetett területre. Jól tettem, csak későn. A pontyok ugyanis szépen ott voltak, és stabilabban voltak foghatók. Sajnos későn eszméltem fel, hogy jobb lett volna, ha nem a szomszéd után megyek, főleg ha nem arra készültem fel, így egy négyesre futotta a délutánból. A tanulságot elraktam a tarsolyomba a többi mellé, és gratuláltam a győzteseknek.
A Cralusso jóvoltából és a Fish Farm-os srácoknak köszönhetően egy újabb színvonalas versenyen vehettem részt, ahol megállapítottam, hogy ezek a halak abnormálisak. Volt szerencsém már néhány pontyos versenyen részt venni, de amit itt művelnek a halak, az nem hétköznapi. Szerintem UFO-k tették ide le őket, vagy terminátorok, élő szövettel a fém vázon, kimeríthetetlen lítium elemekkel. Én bevallom férfiasan, úgy elfáradtam, mint a kutya. Egy rakós versenyen lenne jó megküzdeni velük, bár kicsit félek. Addig is az erőnléti edzéseket megkezdem, hogy bírjam szuflával.
A Cralusso nevében is köszönöm a vendéglátást, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és jövőre is jövünk. A helyezetteknek gratulálok, megköszönve a sok segítséget, tanácsot, amivel elláttatok bennünket. Jövőre nem kell ennyire feltölteni a halakban az akkumulátort, fél gőzzel is elég lesz.
Polyák Csabio Csaba